Csikós-Horváth Alexandra
A gimis évekre ha visszagondolok, mindig jó érzéssel tölt el a sok szép emlék az osztálytársaimról, a szünetekben való bohóckodás, a felejthetetlen Kisfaludy napok és kirándulások. De nem csak ezt kaptam az iskolától, hanem egy jobb jövő alapját, egy társat az életben és egy életre szóló barátságot.
Sajnos az utam nem pont úgy alakult, ahogy terveztem, de nem adtam fel, és meglett az eredménye. A gimnázium után nem vettek fel a főiskolára, pedig végig jó tanuló voltam, így egy OKJ-s képzésen vettem részt a következő évben, ezután felvettek Győrbe szociálpedagógiára, de 2 hónap után rájöttem, hogy ez nem nekem való szak, így otthagytam az iskolát. Szerencsémre állást kaptam iskolatitkárként ott, ahol elvégeztem az OKJ tanfolyamot, de sajnos az iskola hamarosan tönkrement. A következő évben több helyen voltam adminisztrátor, majd egy újabb lehetőség jött az életembe, egy újabb iskolatitkári állás, ahol egy szuper tanárikarhoz kerülhettem, akik mindenben támogattak. Újra nyeregben éreztem magam, és éreztem, hogy nekem ez nem elég. Letettem a középfokú angol nyelvvizsgát, majd újra jelentkeztem a főiskolára, levelező tagozatra. Fel is vettek, kiválóval végeztem el az ELTE óvodapedagógus szakát munka mellett, eközben egy óvodában is sikerült elhelyezkednem, mint pedagógiai asszisztens. A következő évben azonban elköltöztünk. A férjemmel Alsópáhokon sikerült vennünk egy házat, és egyben egy szuper álláshoz jutottam Keszthelyen a diplomámnak köszönhetően!
Ahogy korábban írtam a gimnázium egy társat is hozott az életembe. A férjem is ide járt középiskolába csak 5 évvel korábban, mint én, de a sorsnak köszönhetően összeismerkedtünk. Azóta már házasok vagyunk és közösen neveljük a csodálatos kisfiúnkat.
Mindemellett egy olyan barátra is leltem a gimnáziumban, aki az évek alatt nem tűnt el, és mai napig tartjuk a kapcsolatot, ott van a fontosabb eseményeken és szinte a testvéremnek érzem.