Kirándulás a Futurába és a Cikolaszigetre
Ebben a tanévben május 20-án a mosonmagyaróvári Futurába és a Cikola-szigetre szerveztük az iskolai tanulmányi kirándulást. Fél nyolckor indultunk el a suli elől autóbusszal. Az út kicsit hosszú volt, de megérte a sok utazást.
Először a Futura élményközpontot kerestük fel, ahol sok izgalmas és képességfejlesztő játékkal találtuk szembe magunkat. 4 szint volt, és mindegyiken fél órát tölthettünk el. Az első a víz szintje, a második a föld szintje volt. Itt nemcsak a diákok élvezhették a kismotoron száguldás élményeit, hanem még a tanárnő is „felpattant egy-két körre”. A harmadik szint a levegő szintje volt. Itt ki lehetett próbálni a holdjárást, sőt még a levegőben sétálást is. Ezen a szinten inkább a bátorságra volt szükség. Miután végeztünk, tartottunk egy kis ebédszünetet. Utána két előadáson vettünk részt. Az egyik kísérletekről szólt, a másik pedig csillagászati témában mutatott érdekességeket. A planetáriumi előadásra sajnos nem fértünk be mindannyian, így a társaság egyik fele addig felfedezte a negyedik és egyben utolsó szintet, ami a tűz szintje volt. Mikor véget ért az előadás, helyet cseréltünk. Nekem személy szerint ez a szint volt a kedvencem. De én inkább az illúzió szintjének neveztem volna el. Rengeteg képzeletet túlszárnyaló dolog kötötte le a figyelmünket. Sajnos nem volt több szint, így végeztünk is.
A következő állomás a Cikola-sziget volt. Itt egy félórás tájékoztatás után vízre szálltunk. Nagyon szép és rejtélyes helyeken eveztünk, ahova az emberek mintha még sosem tették volna be a lábukat. Körülbelül a felénél megálltunk egy kis pihenőre, közel a madarak fészkelőhelyéhez, majd máris eveztünk tovább. Az időjárás nem kedvezett számunkra. Az út vége felé esni kezdett az eső, de utána napsütés és szivárvány következett. Amikor visszatértünk a kiindulási pontra, kiszálltunk és kitakarítottuk a kenukat. Mindenki fáradtan, de jó élményekkel tért vissza a buszhoz.
Nekem nagyon tetszett a kirándulás. Igaz a kenutól még másnap is fájt a hátam, de szerintem egy ilyen kirándulásnak ez a következménye, ha valaki nincs gyakorlatban, ennek ellenére odatette magát.
Köszönet Káliné Szabó Hajnalka tanárnőnek, hogy felejthetetlen élményekben lehetett részünk, valamint Bárány József tanár úrnak, aki elkísért bennünket, és segített a kenuzásban.
Dobos Janina (10. a osztály)
