Bódis László
1966-ban érettségiztem. Négy éven át kollégista voltam.
Ötvenöt év távlatából nem lehet a megszépült emlékeket öt-, de még ötven mondatban sem összefoglalni.
Gémes László volt az osztályfőnököm. Sok egyéb mellett tanultunk pl. lélektant és művészettörténetet is. Minden szombaton faipari politechnikát. Akkor legtöbben ezeket mind feleslegesnek tartottuk. Amint hallom most egészen mások a tantárgyak. A 16 éves unokám egy nagyon neves gimnázium tanulója, így van némi betekintésem a tananyagok közti különbségekbe. A mi könyveinkben nem voltak színes fotók, mégis érdekesnek éreztük a kémiát, mert például készítettünk durranógázt és lőgyapotot. Fizikaórán is rendszeresen kísérleteztünk-, én még mindig meggyőződéssel vitatom, hogy a szemlencse által megfordított képet a tudatunk teszi helyre. Földrajzból feleslegesen tanultuk, hogy hol, mennyi gabona terem, hol mennyi ásványt bányásznak. A kémiai kötések lényegét nem vegyértékvonalakkal, hanem a szabad elektronok elektronpályán elfoglalt helyével magyarázzuk. A „nyitvatartás” szó helyesen írását már az MTA többször is módosította. Történelemről és az irodalmi elemzésekről nem is beszélek. Én 27 éve lettem először munkanélküli. Akkor még nem volt okostelefon, de még mobil sem. Harminc éve használtam először számítógépet. Puskát készítettem a használatához. Hajdanában Gémes Tanár úr a latin ragokat, mint kutyariogatókat javasolta megjegyezni. Néhány éve egy magánklinikán azt bátorkodtam mondani egy kiválóan képzett gastroenterologusnak, hogy az én irodalmi latinom kiváló, de az orvosim gyenge -, kértem a diagnózis magyarra fordítását. Hivatkoztam a gimi első két latin leckéjére – Terra Fecunda és Lupus et Agnus-. Gémes Tanár úr leszidott, ha utcán kifli csücsköt majszoltunk-, ma az emberek utcán étkeznek gyorséttermekből. Néhány, amit a legfontosabbnak tartok. A legfontosabbról megfeledkezem! Gémes Tanár úr megtanította a figyelemmegosztás legtökéletesebb, un. Gémes módszerét. Lényege: egyszerre kétféle tevékenységet végzel. A táblánál matematika feladatot oldottunk meg, közben verset szavaltunk. Most e levelet is úgy írom, hogy közben a TV-ben filmet nézek. Gémes Tanár úr maga volt az igazi ember, a PÉLDAKÉP. Ha azt hallom, hogy Kisfaludy Sándor Gimnázium, akkor Gémes László Tanár úr jut eszembe. Ha Balatonfüreden a Tagore sétányon meglátom Kisfaludy Sándor szobrát, akkor ki más jutna eszembe, mint Gémes László.
Én matematika tanár szerettem volna lenni. Az érdemjegyeim négy éven át tanulás nélkül csak ötösök voltak, mert az új anyag leadásakor logikusan gondolkodva befejeztem a tanárom levezetéseit. Aztán az érettségin a csonkagúla és csonkakúpba majdnem bele is buktam. Természetesen a felvételim sem sikerült. Mivel nem akartam orvos lenni, kezembe vettem a sorsom, önkén bevonultam katonának, és leszerelést követően mindent elölről kezdtem. Elvégeztem két szakmunkás képzőt, majd főiskolát. Segédmunkásból lettem igazgató, hét éven át tanítottam szaktárgyakat egy alapítványi iskolában, majd szaktárgyak mellett gazdálkodási ismeretet egy szakiskolában.
Az Igazgató Asszony öt mondatot kért. Nekem volt egy igaz barátom – Farkas Bertalan (sajnos Ő rég elment), így a kettőnk nevében szeretnék okoskodni.
– A Tanárok fő feladata a diákokat megtanítani értelmezni és tanulni.
– A tankönyvek a diákok nyelvezetén írassanak.
– A jó tanár megtanít figyelmet megosztani.
– A tananyagot nem elég értani, meg is kell tanulni.
– Kételkedni kell az akciómák igazában.
-A történelmi események megértése sok – sok anyag megismerése után sem egyszerű.
– Az irodalmi művek értelmezése politika függő.
-A tudomány hihetetlen gyorsasággal fejlődik.
– A diák, ha nem készült, kérdezzen sokat, így a tanárnak nem marad ideje feleltetni.
– Tizennyolc éves korban korai pályát választani, de nem késő tanulni.
– A globalizáció megállíthatatlan.
– Két pont közt a legrövidebb út a pontonhíd.
Megjegyzés: a diákok minden iskolában kasztosodnak.
Sok eszes diákot és sikeres emberfaragást kívánok!